Előző részből:"-Várj! -fogta meg a karom. -Kérlek ne szökj el! Megbízok benned, épp ezért nem zárom be az ajtót, nem ragasztom le az ablakokat. Ha menni akarsz menj, erővel nem tartlak itt, viszont akarom hogy tudd, terveim vannak veled. -oh, hidd el nekem is! -Terveim amik fontosak számomra. Patricia, kérlek maradj!-tudja a nevem?"
Csak álltam ott a zuhanyrózsa alatt és élveztem, ahogy a forró vízcseppek apránként tisztítják meg testem minden egyes négyzetcentijét. Évek óta nem volt részem ilyen élményben. Már maga a gondolat is sírásra késztetett. Miután akkor hajnalban elhagyta a szobát első utam a fürdőbe vezetett. Még csak körül se néztem már kezdtem vetkőzni, hogy minnél előbb felfrissülhessek. Fekete és vörös színű csempék váltakozása a falon és a padlón, egy kis komód a mosdó alatt. Ennyi volt mindössze a fürdő felszereltsége, de mégis annyira modernek és elképesztően drágának tűnt. Miközben a szappannal kör-körös mozdulatokat tettem a karomon, tekintetem elmerült a az egyre gyarapodó habban. Gondolataim cikázni kezdtek, s szinte minden egyes másodpercben máshol járt az eszem. Mi a fene történt velem? Csak nem megbolondultam?
Csak álltam ott a zuhanyrózsa alatt és élveztem, ahogy a forró vízcseppek apránként tisztítják meg testem minden egyes négyzetcentijét. Évek óta nem volt részem ilyen élményben. Már maga a gondolat is sírásra késztetett. Miután akkor hajnalban elhagyta a szobát első utam a fürdőbe vezetett. Még csak körül se néztem már kezdtem vetkőzni, hogy minnél előbb felfrissülhessek. Fekete és vörös színű csempék váltakozása a falon és a padlón, egy kis komód a mosdó alatt. Ennyi volt mindössze a fürdő felszereltsége, de mégis annyira modernek és elképesztően drágának tűnt. Miközben a szappannal kör-körös mozdulatokat tettem a karomon, tekintetem elmerült a az egyre gyarapodó habban. Gondolataim cikázni kezdtek, s szinte minden egyes másodpercben máshol járt az eszem. Mi a fene történt velem? Csak nem megbolondultam?
Nagyjából húsz percnyi zuhanyzás után- vagyis én nem éreztem
többnek húsz percnél, bár talán már az idő érzékem sem a régi-, a forró víztől
kipirosodott testtel léptem ki a zuhany fülke előtti kis fekete szőnyegre.
Törölközőért nyúltam. Hajamból hatalmas cseppekben csurgott a víz, ezért
miután megtöröltem a testem a hajamat is felcsavartam. Leírhatatlan
érzés volt újra meleg vízben hajat mosni. Eddig maximum csak a klubok mosdójában
lévő csapnál tudtam mosakodni, ha netán, véletlenül volt meleg víz, viszont az
is csak talán két percig tartott. Hiszen nem igen volt értelme a tisztálkodásnak.
Egy szál semmiben sétáltam ki a hálószobámba,hisz nem
éreztem annak veszélyét, hogy bármikor újra visszajönne, majd egy hatalmas
sóhajtás közepette végigterültem még nedves testemmel az ágyon. Jó érzés volt
ahogy a felhevült testemet lehűti a hideg ágytakaró. A felmenő nap
sugarai körbejárták az egész szobát. Mily meglepő ez a szoba is ugyanolyan volt mint a többi. Jó ízlésű, modern, gyönyörű és teljesen lakatlan.
Le merem fogadni még sose töltött ebben a szobában öt percnél többet. Sőt
az is megeshet hogy még sosem járt itt. Olyan érzésem volt mintha hotelben
lennék. Miket beszélek, sose voltam még hotelben honnan tudhatnám milyen érzés
hotelben lenni?
Az ágyam egy igazi monstrum volt. Teljes ellentéte az utcai, Alex által, kartondobozokból összetákolt ágynak mondott valaminek. El tudom képzelni, hogy egy igazi emelődaruval pakolták be, mivel olyan nehéznek és masszívnak tűnt. Egy szürke karakikamintás ágytakaró fedte, ami alatt két párna és egy akkora takaró volt amivel körbekeríthettem volna egy egész focicsapatot-na jó ez talán kicsit túlzás. A lényeg hogy hatalmas volt. A falszekrény is felért egy szobával, hisz olyan nagy volt. Néhány kép a falon, két éjjeliszekrény az ágy mellett rajtuk lámpával. Ennyi.
Az ágyam egy igazi monstrum volt. Teljes ellentéte az utcai, Alex által, kartondobozokból összetákolt ágynak mondott valaminek. El tudom képzelni, hogy egy igazi emelődaruval pakolták be, mivel olyan nehéznek és masszívnak tűnt. Egy szürke karakikamintás ágytakaró fedte, ami alatt két párna és egy akkora takaró volt amivel körbekeríthettem volna egy egész focicsapatot-na jó ez talán kicsit túlzás. A lényeg hogy hatalmas volt. A falszekrény is felért egy szobával, hisz olyan nagy volt. Néhány kép a falon, két éjjeliszekrény az ágy mellett rajtuk lámpával. Ennyi.
Szavai még mindig tisztán visszhangoztak a fejemben miközben
a plafont bámultam, anyaszült meztelenül. „Megbízom benned!“
„Terveim vannak veled!“
„Patricia, kérlek maradj.“-s ez volt ami a legjobban bosszantott, ami még így, egy szinte egész hétnyi nem
alvás után sem hagyott álomba merülni. A nevem, a nevem az ő
szájából. Honnét tudja a nevem? Megeshet, hogy bemutatkoztam neki,
valamelyik kicsit sem tiszta állapotomban? De ez hülyeség, hisz alig beszéltem
vele valaha is. Mi van ha mondjuk régebbről ismer? De ez se túl logikus, mivel
akkor nekem is emlékeznek kéne rá. De viszont ez már túl sok volt nekem. Nem
bírtam ezen agyalni, bármennyire is szerettem volna rájönni, honnan tudja a nevem.
Nem bírtam. Elnyomott az álom
***
Arra ébredtem, hogy a hajam teljesen betakarja az arcom, s ennek
köszönhetően alig jutok levegőhöz. Ijedtségemben azonnal felültem, s összevissza
kapkodva a fejem végignéztem a szobán. Egyedül voltam. Habár, kire
számítottam? Valami nem stimmel. Sötét van. Iszonyúan sötét. Ahogy odaballagtam
az ablakhoz és kinéztem rájöttem, hogy éjszaka van. Átaludtam volna az egész
napot? Megeshet. Oh ég, milyen szerencsétlen vagyok. Képes voltam végigaludni a napot
egy szál törölközővel. Ez most komoly? Mi van ha a nap folyamán bejött, hogy
megnézze élek-e még, és meglátott így. Nem ez nem eshetett meg!
Elhúztam a szekrény egyik ajtaját amely egy halk
kattanás után teljesen kitárult. Ruhák, és mind az én méretem. Na itt kezdett
minden határozottan is hátborzongatóvá válni. Ezek szerint kitervelte az „elrablásom“, amit
végül is nem is nevezhetünk annak, mivel
egy szóval sem tiltakoztam. Egy fekete szűk
nadrágot, egy fehér pólót és fehérneműket vettem ki majd miután megmosakodtam,
felöltöztem. A szoba sarkában lévő tükörbe nézve szépen szemügyre vettem
magam. Szemeim, még ennyi alvás után is, tele voltak karikákkal, arcom jobb
sarkában néhány horzsolás, amik még Alextől vannak, hajam a tegnap az esti
mosás után szinte új színben tündököl, hatalmas hullámokban egészen a hasam
közepéig. Arcom beesve tükrözte drogos mivoltomat, s a könyökhajlatomban
lévő szúrásnyomokat is rejtegetnem kellett. Még jó hogy tükörbe néztem. Kell
egy hosszú póló is ami eltakarja a hegeket a karomon. Nem láthassa
meg őket. Nem illik bele a tervembe a „drogos totál kiszámíthatatlan
csajszi“ külső. Máris jobb.-gondoltam mikor felvettem egy szvettert. Mosolyogtam, s a tükörképem velem együtt
mozdult. Vézna lábaim egy szinte szabályos O betűt formáltak, ami
kifejezetten nem mondható nőiesnek. Ezért mindig is utáltam magam. Hogy
létezhet, hogy valakinek ilyen lába van? Akár valami mutáns...
Zajt hallottam lentről. Itt az én időm. Le kell hogy menjek
hozzá, meghát a gyomrom is eléggé korgott már. Óvatosan nyomta le a kilincset
majd nyitottam ki az ajtót. A lentről felhallatszó zajok már egyre jobban
felerősödtek, s a sötét folyosót is csak a lépcső irányából jövő
apró fény világította be. Makaróni illat. Hmmm... Mentem az orrom után, hagytam
had vezessen. Remegő lábakkal lépdeltem egyesével lefele a lépcsőn, mígnem
a végére érve a konyha felé vettem az irányt. Egyenesen az illat felhő
után.
-Jó reggelt, az az estét.-köszönt anélkül hogy elfordult
volna a sütő felől.
-Neked is.-szóltam vissza, majd vállammal nekidőltem az
ajtónak. Kezeimet felső testemnél összekulcsolva figyeltem ahogy a felsője
alól kidudorodó hátizmai táncolnak.
-Foglalj helyet, mindjárt kész a kaja.-Annyira
közvetlen és aranyos volt, mintha már vagy ezer éve itt laknák. Eleget téve
kérésének, leültem a konyha asztalhoz, pontosan vele szemben. Az asztal már meg volt terítve. Két főre.
Ahogy néztem őt tervemen agyaltam. Mindenképp meg kell
szereznem Alex-éknak a pénzt, csak még azt nem tudom pontosan hogyan. A terv
főszereplője persze kis szakácsom és az ő temérdeknyi pénze, viszont a sok
pénzt valahogy el is kéne tudnom csaklizni.
-Kész is.-kopogtatta meg fakanalával az edény széllét, majd
miután kezét megtörölte, szépen elémhelyezte a frissen készült sajtos
makarónit. A kedvencemet. Milyen fura.-Szedj csak nyugodtan.-biccentette
meg a fejét, majd ő is leült. Nem raktam túl sokat. Pont annyit amennyit
úgy éreztem megbírok enni. Az az a tál szinte 50%-át. Mikor látta, hogy már
harmadszorra rakok magamnak a tányérra, szája mosolyra görbült, de mégse
arra a gúnyos mosolyra. Az látszott rajta, hogy büszke magára a főztje
miatt. Miután szinte az összes kaját sikerült átkapirgálnom a saját tányéromra,
hagytam ő is tegyen. Az elkövetkezendő percek síri csendben teltek. Bár ha
akartam, se tudtam volna bármit is mondani, mivel állandóan tele volt a szám,
nem csoda, hisz szó szerint mint egy malac zabáltam. Ízlelőbimbőim vad táncot
jártak a számban a már régen nem érzett ízek miatt.
-Finom lett.-nyögtem két falat között.
-Ennek örülök. Bort tölthetek?-majd miután csillogó
szemekkel bólintottam, felállt az asztaltól és egy az ételhez tökéletesen illő
méregdrága, 1970-es bort hozott. Szépen felnyitotta majd először az én, aztán
pedig az ő poharába töltött. Ekkor vettem észre mekkora borospohár áll a gyönyörű
porcelán tányérom mellett.
Miután végeztünk, már kezdtem érezni, hogy egyre jobban
oldódunk és mondataink egyre sűrűbben hangzottak el. Afféle üres fecsegés
volt. Én megdicsértem a főztjét, ő elmondta a legfontosabb hozzávaló
mivoltját. Aztán dicsértem a házát, ő pedig csak bólogatott.
-Finom volt.-nyeltem le az utolsó darabot is, majd a poharam
felé nyúltam. Próbáltam minél előkelőbben és minél emberibben étkezni, de
mindezt a finom vacsorát akarva akaratlanul is egy hangos böffentéssel
koronáztam. Szemei hatalmasra nyíltak majd elnevette magát.
-Te aztán nem vagy semmi.-motyogta, miközben elvitte előlem
az üres tányéromat.-Mi lenne ha kimennénk a nappaliba?-kérdezte, s miután
bólintottam kezembe fogtam poharamat s követni kezdtem. Ahogy felkapcsolta
a villanyt újra szemügyre vehettem pompás ízlését. A falon egy óriási
plazma tévé, a szoba közepén egy akkora kanapé amin még bált is rendezhetnénk,
a másik falon egy kép a napsütötte Londonról. És az illat. Virág illat. Nem
is, inkább olyan, olyan... olyan jó illat. Nem tudom megmagyarázni milyen illat
keringett a ház minden szobájának légterében, de nagyon jó volt. Egyik lábát
maga alá húzva ült le, poharát kezében tartva én pedig szembe vele helyezkedtem
el, lábaimat teljesen magam alá húzva, kezemmel a karfán támaszkodva.
Szememmel a szobát pásztáztam míg ő engem bámult. Mélyen bele a szemembe.
Azt hiszem meg kéne szólalnom.
-Tölthetek még bort?-kérdezte mikor észrevette hogy már üres
a poharam.
-Nem, köszönöm. Már nem szeretnék inni.-feleltem.
-Akkor nem mesélnél magadról?
-Tudod mit, add az egész üveget.-mosolyogtam, belőle pedig
egy kisebb kacaj futott ki.-Szóval meséljek magamról?
-Valami olyasmi.
-Mit szeretnél tudni?
-Mondjuk, hogy miért pont az utca és a drogok?-Pompás
kérdés! Egyből a közepébe.
-Ez egy vicces kérdés. Erre azt szoktam válaszolni,hogy soha
nem te választod meg az életedet, az életed választ meg téged, te maximum csak
néhány kiszabott keret között mozoghatsz. Viszont ha már átléped a kereteket
az már onnantól nem a te életed! Vegyünk példának téged.
-Engem?-nézett kérdőn.
-Téged! Gazdag srác, menő kocsi, menő ház. Ha mondjuk fognád
magad és úgy döntenél hajóskapitány leszel egy rákászhajón, az már nem a te
életed lenne. Te ennek születtél aki most vagy.
-Honnan tudod ezt biztosra?
-Ezt én nem tudhatom, ez csak egy feltevés.
Annyira imádom ahogy írsz*.* Siess a következővel:) xx
VálaszTörlésNikii:)) egyszerűen nem tudok már mit írni csak azt amit eddig IMÁDOM!!! hamar hozd a kövit:))<33
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés:) ez édes volt.. ;) (jöjjenek össze!!!!!!! O:)
VálaszTörlésMamám!
VálaszTörlésMindig meglepsz! Basszus, nekem van pár ötletem Liam honnan tud annyi mindent! Jézus megint a Patricia*O* ezt nem lehet megszokni!!!!
Ölel,
Patricia F.
Meglepi nálam ;) --->http://miertvelemtortent.blogspot.hu/2013/10/1-dij.html
VálaszTörlés