2013. október 31., csütörtök

Hetedik fejezet - A segítség

Az előző részből:"Mikor már vagy két órája bámultam a plafont, és vagy húszezer lehetőség lepörgettem a fejemben elgémberedett testtel sétáltam az ablak felé. Kell egy terv! Egy olyan ami nem drasztikus, de mégis hatásos. Nem kevés pénzről van szó.Ez nem fog menni. Kuporodtam le az ágy mellé a földre. Nem volt már kényelmes az ágy sem. Nem fog menni, egyedül nem. Ehhez Alexre lesz szükségem."

Ahogy odaértem az ajtaja elé, megtorpantam. Menni fog nyugi! Bekopogsz. Megkéred vigyen el, aztán megdumálod a dolgokat és újra visszajöttök, semmire nem fog rájönni! Kopogj!
Miután kopogtam, mocorgást és lépteket hallottam, melyek egyre jobban felerősödtek. Az ajtó lassan nyílt, s amint meglátott szája mosolyra görbült.
-Segíthetek?-támaszkodott alkarjával a az ajtónak, testével szándékosan takarva a belátást a szobájába. Valamit titkolni próbál előlem. Csak annyit láttam, hogy a falak hófehérek.
-Áll még az ajánlatod?-habogtam, de nem mertem a szemébe nézni, csak az ujjaimmal játszottam. Sose voltam jó hazudozó.
-Melyik?
-Hát, hogy azt csinálunk amit szeretnék.
-Persze.-lépett ki óvatosan, miközben szorosan kezét a kilincsen tartva becsukta az ajtaját. Érdekes, hogy ennyire nem akarja, hogy lássam a szobáját. Nem is akarok belegondolni, mit rejteget odabent.-Mit szeretnél?
-Nem mennénk el egy kicsit kocsikázni?-Na jó ez a mondat a fejemben is nagyon bénán hangzott, kimondva még inkább.
-Kocsikázni?-vonta meg szemöldökét. De csak a jobb oldalit. Elég vicces arckifejezés volt. Magamban nagyot kacagtam rajta.
-Igen.-bólogattam, mint egy félőrült.
-Hát, ha ezt szeretnéd.-csapta össze tenyereit, majd magához húzott és elindultunk. A lépcső végénél benézett a konyhába ahol Amy sürgött-forgott. –Menj csak előre! Mindjárt megyek.
-Oké-válaszoltam, majd szót fogadva indultam el a bejárati ajtó felé. Kipillantva az ablakon láttam hogy nagyon, nagyon, nagyon hideg van. A fogason a bundám után kutattam, de semmi. Mégis hova tette?
Elég lassan ért ki hozzám. Nem tudom, mit mondott Amy-nek. Talán a vacsiról vagy a szobám takarításáról beszéltek, de mindezeket kb. 15 percig?
-Tessék, egy kabát!-vett ki egy csodaszép, stílusos női kabátot a szekrényből, majd elégedetten mosolygott mikor felvettem. Jól állt. Nagyon jól.
Felöltöztünk. Illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, majd kulcsai után kutatva zsebében, engem figyelt. Nem tudom mit várt tőlem. Szemeiben kíváncsiság csillogott. A garázs ajtaja egy halk pittyanásra megindult felfele és én nem hittem a szememnek. Drágábbnál drágább autók sorakoztak fel előttem. Mind fekete. A legszélén az a nagy vadállat, amivel a bolt előtt is leparkolt, még régebben. Vártam, hogy válasszon, majd egy kétüléses Porsche lámpáit láttam villogni.
-Hölgyem, a hintója előállt!-nyitotta ki előttem a kocsi ajtaját, én pedig csak egy apró mosollyal köszöntem meg kedvességét. Zavarban voltam. Nem tudtam, hogy fog majd elsülni, ez a kis tervem, de szívem mélyén reménykedtem, semmire nem jön majd rá. A terv nem minden egyes pontja van biztosan előre megtervezve, de úgy gondoltam majd improvizálok. –Nos, hova szeretne utazni?-fordult felém, miközben felbőgette a motrot, és a fűtést is felcsavarta.
-Csak menjünk.-mondtam, és bekapcsoltam a biztonsági övem. Fő a biztonság!
-Ahogy óhajtja.
Igazított kicsit a tükrön, kitolatott, majd hangos gumikicsorgás után, elindultunk. A rádióban ilyen lassú, csöpögős zene szólt. Olyan zene amit még az árvaházban hallgattunk a csajokkal, mikor azt terveztük ki melyik pasihoz megy majd férjhez. Oh, igen. Lili fülig szerelmes volt Boby-ba. Egy ideig emlékszem jártak is, csak az egyik reggel hatalmas veszekedésre ébredtem, s azok után még csak nem is köszöntek egymásnak. Nem is értettem, hogy képes Lili őt ennyire levegőnek nézni ha egyszer fülig szerelmes volt belé. Szerelmes? Ugyan tizennégy évesen mit tudtunk mi a szerelemről? Tizennégy évesen az ember azt hiszi a „szerelem“ meg a „járás“ csak néhány szájra pusziról, meg kedves szavakról szól. Arról, hogy együtt mentek piknikezni, a kerti fa alá, vagy hogy az ágyon ülve minden titkotokat elmondjátok egymásnak. Hogy naphosszat együtt vagytok, fogjátok egymás kezét, és a reggelinél ő neked adja a kakaós csigájának a legfinomabb részét, a közepét. Bárcsak ilyen egyszerű is lenne a szerelem.
-Itt jobbra!-szólaltam fel.
-Igenis!-nevetett. Tetszett neki, hogy így dirigálok. A parthoz irányítottam. A tervem a következő:Lemegyünk a partra. Megkérem, hogy hagyjon kicsit egyedül sétálni. Innen nincs messze az esti tábortüzes törzshelyünk se. Alex biztos ott lesz, és akkor végre beszélhetek vele.
-Megfelel?-parkolt le.
-Öhm..-forgattam a fejem jobbra balra.-Igen.
-Mit csinálunk itt?
-Csak egy kicsit szeretném kiszellőztetni a fejem.-mondtam miközben mindketten kiszálltunk.
-Fura egy lány vagy...-dőlt neki a kocsi elejének, és nézte ahogy elindulok a vízpart felé. Nem akart követni. Még csak meg se fordult a fejében. Kicsit olyan érzésem volt, mintha én lennék a kiskutya akit lehozott sétáltatni.Teljes mértékben megbízott bennem. Lassan, ütemesen lépdeltem egyre messzebb tőle, amíg ő karjait összekulcsolva figyelt engem.
Mikor már elég messze voltam tőle, és a bokrok is eltakartak szaladni kezdtem. A hideg szél, mely szinte lefagyasztotta az arcom, a hullámok hangja, ahogy nyaldosták a partot és a lemenőben lévő nap fénye, olyan hatást keltettek, mintha repülnék. 
Pislákoló fényt láttam, nem is olyan messze tőlem. Ez az, a tervem kezd egyre jobban alakulni. Mázlimra ő sem követ, és a táborra is könnyen rátaláltam. Már csak az kell hogy Alex ott legyen. Mikor tényleg csak néhány méterre voltam hallottam az ismerős hangokat.
-Srácok!-kiabáltam. Majd lelassítva álltam meg nem messze tőlük. Kezeimmel térdemre támaszkodva lihegtem.
-Pat!-állt fel Nana.-Mit keresel itt?
-Hol van Alex?-kezdtem el lassan feléjük sétálni. Mindenki engem bámult. Úgy néztek rám, mintha szellemet látnának, habár ennyi futás után nem lehetek valami szép látvány. Nem tudom mivel magyarázta meg Alex az eltűnésemet, de nem is nagyon érdekelt.
-Hátul-mutatott a sikátor felé kezével.
-Köszi-bólintottam, majd az előbb mutatott irányba indultam. Elég érdekes, hogy Alex nincs itt a többiekkel. Sose szokta kihagyni az egyik meghitt csoportos belövést se. Mindig ő az első aki fullosra csapassa magát, és teljes önkívületben táncol a tábortűz körül, mint egy sámán. Volt már arra is példa, hogy egyszer nagy ámulatában a tűzbe is belelépett volna ha nem húzom vissza. Őrült egy srác azt meg kell hagyni.
-Alex!-szólítgattam. Ahogy egyre közelebb értem megláttam őt. Ott ült az ágyunkon és a kezében füstölgő cigi füstjébe bámult. Nem volt már színjózan, de ez csak az átlagos állapota volt.
-Pat?-hunyorgatott.
-Igen, én vagyok-álltam meg előtte mosollyal az arcomon.
-Mi a fenét keresel itt?-egyenesedet fel, pontosan elém. Magasabb volt nálam. Nem sokkal, épp csak néhány pár centivel, de ezt sose hittem rossz dolognak. Egy párkapcsolatban nehogy már egy csaj legyen a magasabb. Biztonságban éreztem magam mellette, ha felnéztem rá.
-Segítened kell.
-Nekem? Azt mondtad egyedül is megoldod.-ráncolta össze szemöldökét.
-Tudom, de kell egy terv.
-A fenébe is Pat, azt mondtad van terved! Normális vagy, mit keresel itt, és mik ezek a göncök rajtad?
-Alex, van ez a srác.
-Srác?
-Hallgass végig! –állítottam le.-Van ez a srác, aki a fene tudja miért, elvitt magához. A házában külön szobát adott nekem. Elég hátborzongató, de piszok gazdag.
-A lényeget...
-Nem tudom, hogyan szerezzem meg a pénzét.-hajtottam le a fejem. Nevetni kezdett, sőt hangos röhögésbe kezdett.-Mi olyan vicces?-kérdeztem.
-Nesze!-húzott elő a hátsó zsebéből egy fegyvert. Egy fegyvert? Normális ez?
-Nem, nem Alex, ezt nem!
-Ugyan, csak meg kell húznod a ravaszt.-nyomta a kezembe.
-De én..-habogtam.
-Megakarod menteni az életünket?
-Persze.
-Akkor szedd össze magad!-üvöltött.
-Ezt akkor se tehetem meg.
-Pedig megteszed, ha akarod ha nem!-csapott le egy hatalmas pofont. Soha nem ütött még akkorát. Egy pillanatra elsötétült minden. Számban vér ízét éreztem, s ahogy ajkaimhoz emeltem a kezem egy kissebb szakadást fedeztem fel. Megijedtem. Alex szemeiben gonoszság csillogott, és a nyakán lévő vér is egyre jobban lüktetett. Jobb kezével megragadta a nyakam és magához rántott. Másik kezével a törzsemet szorította és arcomat az övé elé fordította.-Tedd meg értem. Értünk.-suttogta majd megcsókolt. Halkan felszisszentem, mikor felszakadt ajkam találkozott az övével, de őt ez sem érdekelte. Csókunk közben a fegyvert a kabátom öblös zsebébe csúsztatta, majd óvatosan megpaskolta.-Ugye nem hagysz cserben-engedett el magától.
-Meg se fordult a fejemben.-hazudós...
-Itt egy kis bíztató is.-lebegtetett meg előttem egy zacskó kokaint.-Nagyon ütős!-kacsintott.
-Most mennem kell.-fordítottam neki hátat majd elindultam.
-Pat, ugye bízhatok benned?
-Persze.-válaszoltam, de nem fordultam meg, csak motyogtam magamban.
Elhaladva a többiek mellett még összemosolyogtam Nana-val aki mint mindig most is a társaság középpontjában volt. Hangos és vidám csaj volt, belőve és tisztán egyaránt.
Egy fegyver?-hitetlenkedtem miközben a zsebemből előhúztam azt a vackot. Egy béna Jason Statham utánzatnak láttam magam, valami béna krimi filmben. Fogalmam sincs milyen fajtájú, vagy márkájú. Még csak azt se tudom mihez kezdjek vele. Oké, az tiszta hogy milyen célból adta Alex,de én még sem vagyok egy gyilkos.


6 megjegyzés:

  1. fegyver????? o.O nehogy már lelője Liam-et o.O na csak ezt neeeeee! :'(
    Remek rész lett gratula hozzá ;) tehetséges vagy és imádom a blogot ;)

    VálaszTörlés
  2. Basszus drágám, dobd be a vízbe, vagy a bokrokba, esetleg a tűzbe, a kokainnal együtt! Jáj drágám nem értem ezt a leányt! Ott van Liam: gazdag, befogadt, kedves vele... Itt van ez a féreg: üti, veri, vágja, mérgezi! Nem tudom, én szerintem tudnék a kettő között választani... És az nem mentség, hogy Pat szerelmes abba rohadékba!
    Wuhuhuhu, nagyon várom már a kövit!*o*

    Ölel,
    Patricia F.

    VálaszTörlés
  3. alig várom a kövi részt ez egyszerűen fenomenális imádom, nem tudom hogyan bírom ki egyik résztől a másikig. Egyszerűen eszméletlen ahogy írsz imádom :)

    VálaszTörlés
  4. imádom a blogod:)
    mikor lesz a következő rész?:))

    VálaszTörlés
  5. Most találtam ezt a blogot és valami fantasztikus!!Nagyon tetszik és nagyon sajnálom hogy már rég nem raktál fel részt.Nem tudom hogy mi ennek az oka de én nagyon szeretném hogy felrakd a részt.Kb mikorra várható?Kérlek írj vissz :)

    VálaszTörlés