Az előző részből:"Mikor már vagy két órája bámultam a plafont, és vagy húszezer lehetőség lepörgettem a fejemben elgémberedett testtel sétáltam az ablak felé. Kell egy terv! Egy olyan ami nem drasztikus, de mégis hatásos. Nem kevés pénzről van szó.Ez nem fog menni. Kuporodtam le az ágy mellé a földre. Nem volt már kényelmes az ágy sem. Nem fog menni, egyedül nem. Ehhez Alexre lesz szükségem."
Ahogy odaértem az ajtaja elé, megtorpantam. Menni fog nyugi!
Bekopogsz. Megkéred vigyen el, aztán megdumálod a dolgokat és újra
visszajöttök, semmire nem fog rájönni! Kopogj!
Miután kopogtam, mocorgást és lépteket hallottam, melyek
egyre jobban felerősödtek. Az ajtó lassan nyílt, s amint meglátott szája
mosolyra görbült.
-Segíthetek?-támaszkodott alkarjával a az ajtónak,
testével szándékosan takarva a belátást a szobájába. Valamit titkolni
próbál előlem. Csak annyit láttam, hogy a falak hófehérek.
-Áll még az ajánlatod?-habogtam, de nem mertem
a szemébe nézni, csak az ujjaimmal játszottam. Sose voltam jó hazudozó.
-Melyik?
-Hát, hogy azt csinálunk amit szeretnék.
-Persze.-lépett ki óvatosan, miközben szorosan kezét
a kilincsen tartva becsukta az ajtaját. Érdekes, hogy ennyire nem akarja,
hogy lássam a szobáját. Nem is akarok belegondolni, mit rejteget odabent.-Mit szeretnél?
-Nem mennénk el egy kicsit kocsikázni?-Na jó ez
a mondat a fejemben is nagyon bénán hangzott, kimondva még inkább.
-Kocsikázni?-vonta meg szemöldökét. De csak a jobb
oldalit. Elég vicces arckifejezés volt. Magamban nagyot kacagtam rajta.
-Igen.-bólogattam, mint egy félőrült.
-Hát, ha ezt szeretnéd.-csapta össze tenyereit, majd magához
húzott és elindultunk. A lépcső végénél benézett a konyhába ahol Amy
sürgött-forgott. –Menj csak előre! Mindjárt megyek.
-Oké-válaszoltam, majd szót fogadva indultam el
a bejárati ajtó felé. Kipillantva az ablakon láttam hogy nagyon, nagyon,
nagyon hideg van. A fogason a bundám után kutattam, de semmi. Mégis
hova tette?
Elég lassan ért ki hozzám. Nem tudom, mit mondott Amy-nek.
Talán a vacsiról vagy a szobám takarításáról beszéltek, de mindezeket
kb. 15 percig?
-Tessék, egy kabát!-vett ki egy csodaszép, stílusos női
kabátot a szekrényből, majd elégedetten mosolygott mikor felvettem. Jól
állt. Nagyon jól.
Felöltöztünk. Illedelmesen kinyitotta előttem az ajtót, majd
kulcsai után kutatva zsebében, engem figyelt. Nem tudom mit várt tőlem.
Szemeiben kíváncsiság csillogott. A garázs ajtaja egy halk pittyanásra
megindult felfele és én nem hittem a szememnek. Drágábbnál drágább autók sorakoztak
fel előttem. Mind fekete.
A legszélén az a nagy vadállat, amivel a bolt előtt is
leparkolt, még régebben. Vártam, hogy válasszon, majd egy kétüléses Porsche
lámpáit láttam villogni.
-Hölgyem, a hintója előállt!-nyitotta ki előttem
a kocsi ajtaját, én pedig csak egy apró mosollyal köszöntem meg
kedvességét. Zavarban voltam. Nem tudtam, hogy fog majd elsülni, ez a kis
tervem, de szívem mélyén reménykedtem, semmire nem jön majd rá. A terv nem
minden egyes pontja van biztosan előre megtervezve, de úgy gondoltam majd
improvizálok. –Nos, hova szeretne utazni?-fordult felém, miközben felbőgette
a motrot, és a fűtést is felcsavarta.
-Csak menjünk.-mondtam, és bekapcsoltam a biztonsági
övem. Fő a biztonság!
-Ahogy óhajtja.
Igazított kicsit a tükrön, kitolatott, majd hangos
gumikicsorgás után, elindultunk. A rádióban ilyen lassú, csöpögős zene
szólt. Olyan zene amit még az árvaházban hallgattunk a csajokkal, mikor
azt terveztük ki melyik pasihoz megy majd férjhez. Oh, igen. Lili fülig
szerelmes volt Boby-ba. Egy ideig emlékszem jártak is, csak az egyik reggel
hatalmas veszekedésre ébredtem, s azok után még csak nem is köszöntek
egymásnak. Nem is értettem, hogy képes Lili őt ennyire levegőnek nézni ha
egyszer fülig szerelmes volt belé. Szerelmes? Ugyan tizennégy évesen mit
tudtunk mi a szerelemről? Tizennégy évesen az ember azt hiszi a „szerelem“
meg a „járás“ csak néhány szájra pusziról, meg kedves szavakról szól. Arról,
hogy együtt mentek piknikezni, a kerti fa alá, vagy hogy az ágyon ülve
minden titkotokat elmondjátok egymásnak. Hogy naphosszat együtt vagytok,
fogjátok egymás kezét, és a reggelinél ő neked adja a kakaós
csigájának a legfinomabb részét, a közepét. Bárcsak ilyen egyszerű is
lenne a szerelem.
-Itt jobbra!-szólaltam fel.
-Igenis!-nevetett. Tetszett neki, hogy így dirigálok.
A parthoz irányítottam. A tervem a következő:Lemegyünk
a partra. Megkérem, hogy hagyjon kicsit egyedül sétálni. Innen nincs
messze az esti tábortüzes törzshelyünk se. Alex biztos ott lesz, és akkor végre
beszélhetek vele.
-Megfelel?-parkolt le.
-Öhm..-forgattam a fejem jobbra balra.-Igen.
-Mit csinálunk itt?
-Csak egy kicsit szeretném kiszellőztetni
a fejem.-mondtam miközben mindketten kiszálltunk.
-Fura egy lány vagy...-dőlt neki a kocsi elejének, és
nézte ahogy elindulok a vízpart felé. Nem akart követni. Még csak meg se
fordult a fejében. Kicsit olyan érzésem volt, mintha én lennék
a kiskutya akit lehozott sétáltatni.Teljes mértékben megbízott bennem.
Lassan, ütemesen lépdeltem egyre messzebb tőle, amíg ő karjait összekulcsolva
figyelt engem.
Mikor már elég messze voltam tőle, és a bokrok is
eltakartak szaladni kezdtem. A hideg szél, mely szinte lefagyasztotta az
arcom, a hullámok hangja, ahogy nyaldosták a partot és
a lemenőben lévő nap fénye, olyan hatást keltettek, mintha repülnék.
Pislákoló fényt láttam, nem is olyan messze tőlem. Ez az, a tervem kezd
egyre jobban alakulni. Mázlimra ő sem követ, és a táborra is könnyen
rátaláltam. Már csak az kell hogy Alex ott legyen. Mikor tényleg csak néhány
méterre voltam hallottam az ismerős hangokat.
-Srácok!-kiabáltam. Majd lelassítva álltam meg nem messze
tőlük. Kezeimmel térdemre támaszkodva lihegtem.
-Pat!-állt fel Nana.-Mit keresel itt?
-Hol van Alex?-kezdtem el lassan feléjük sétálni. Mindenki
engem bámult. Úgy néztek rám, mintha szellemet látnának, habár ennyi futás után
nem lehetek valami szép látvány. Nem tudom mivel magyarázta meg Alex az eltűnésemet, de nem is nagyon érdekelt.
-Hátul-mutatott a sikátor felé kezével.
-Köszi-bólintottam, majd az előbb mutatott irányba indultam.
Elég érdekes, hogy Alex nincs itt a többiekkel. Sose szokta kihagyni az
egyik meghitt csoportos belövést se. Mindig ő az első aki fullosra csapassa
magát, és teljes önkívületben táncol a tábortűz körül, mint egy sámán.
Volt már arra is példa, hogy egyszer nagy ámulatában a tűzbe is belelépett
volna ha nem húzom vissza. Őrült egy srác azt meg kell hagyni.
-Alex!-szólítgattam. Ahogy egyre közelebb értem megláttam
őt. Ott ült az ágyunkon és a kezében füstölgő cigi füstjébe bámult. Nem
volt már színjózan, de ez csak az átlagos állapota volt.
-Pat?-hunyorgatott.
-Igen, én vagyok-álltam meg előtte mosollyal az arcomon.
-Mi a fenét keresel itt?-egyenesedet fel, pontosan
elém. Magasabb volt nálam. Nem sokkal, épp csak néhány pár centivel, de ezt
sose hittem rossz dolognak. Egy párkapcsolatban nehogy már egy csaj legyen a magasabb.
Biztonságban éreztem magam mellette, ha felnéztem rá.
-Segítened kell.
-Nekem? Azt mondtad egyedül is megoldod.-ráncolta össze
szemöldökét.
-Tudom, de kell egy terv.
-A fenébe is Pat, azt mondtad van terved! Normális vagy, mit
keresel itt, és mik ezek a göncök rajtad?
-Alex, van ez a srác.
-Srác?
-Hallgass végig! –állítottam le.-Van ez a srác, aki a fene
tudja miért, elvitt magához. A házában külön szobát adott nekem. Elég
hátborzongató, de piszok gazdag.
-A lényeget...
-Nem tudom, hogyan szerezzem meg a pénzét.-hajtottam le
a fejem. Nevetni kezdett, sőt hangos röhögésbe kezdett.-Mi olyan
vicces?-kérdeztem.
-Nesze!-húzott elő a hátsó zsebéből egy fegyvert. Egy
fegyvert? Normális ez?
-Nem, nem Alex, ezt nem!
-Ugyan, csak meg kell húznod a ravaszt.-nyomta a kezembe.
-De én..-habogtam.
-Megakarod menteni az életünket?
-Persze.
-Akkor szedd össze magad!-üvöltött.
-Ezt akkor se tehetem meg.
-Pedig megteszed, ha akarod ha nem!-csapott le egy hatalmas
pofont. Soha nem ütött még akkorát. Egy pillanatra elsötétült minden. Számban
vér ízét éreztem, s ahogy ajkaimhoz emeltem a kezem egy kissebb
szakadást fedeztem fel. Megijedtem. Alex szemeiben gonoszság csillogott, és a nyakán
lévő vér is egyre jobban lüktetett. Jobb kezével megragadta a nyakam és
magához rántott. Másik kezével a törzsemet szorította és arcomat az övé
elé fordította.-Tedd meg értem. Értünk.-suttogta majd megcsókolt. Halkan
felszisszentem, mikor felszakadt ajkam találkozott az övével, de őt ez sem
érdekelte. Csókunk közben a fegyvert a kabátom öblös zsebébe
csúsztatta, majd óvatosan megpaskolta.-Ugye nem hagysz cserben-engedett el
magától.
-Meg se fordult a fejemben.-hazudós...
-Itt egy kis bíztató is.-lebegtetett meg előttem egy zacskó
kokaint.-Nagyon ütős!-kacsintott.
-Most mennem kell.-fordítottam neki hátat majd elindultam.
-Pat, ugye bízhatok benned?
-Persze.-válaszoltam, de nem fordultam meg, csak motyogtam
magamban.
Elhaladva a többiek mellett még összemosolyogtam
Nana-val aki mint mindig most is a társaság középpontjában volt. Hangos és
vidám csaj volt, belőve és tisztán egyaránt.
Egy fegyver?-hitetlenkedtem miközben a zsebemből előhúztam azt a vackot. Egy béna Jason Statham utánzatnak láttam magam, valami béna krimi filmben. Fogalmam sincs milyen fajtájú, vagy márkájú. Még csak azt se tudom mihez
kezdjek vele. Oké, az tiszta hogy milyen célból adta Alex,de én még sem vagyok
egy gyilkos.