Hatodik fejezet - Kell egy terv!

Az előző részből:"-Mit szeretnél tudni?
-Mondjuk, hogy miért pont az utca és a drogok?-Pompás kérdés! Egyből a közepébe.
-Ez egy vicces kérdés. Erre azt szoktam válaszolni,hogy soha nem te választod meg az életedet, az életed választ meg téged, te maximum csak néhány kiszabott keret között mozoghatsz. Viszont ha már átléped a kereteket az már onnantól nem a te életed! Vegyünk példának téged.
-Engem?-nézett kérdőn.
-Téged! Gazdag srác, menő kocsi, menő ház. Ha mondjuk fognád magad és úgy döntenél hajóskapitány leszel egy rákászhajón, az már nem a te életed lenne. Te ennek születtél aki most vagy.
-Honnan tudod ezt biztosra?
-Ezt én nem tudhatom, ez csak egy feltevés."

Volt valami a hangjában. Valami távolságtartó de mégis törődő. Alig ismerem pár órája, de mégis biztonságban érzem magam mellette.Mélyen egy hang azt suttogja ismerem, sőt már régebben is találkoztunk, de nem bírok rájönni valós feltétlezés-e.

Akkor este még beszélgettünk egy kicsit. Nem túl sokáig. Épp addig míg elfogyott egy üveg bor és egy csomag ropi.

-Azt hiszem ideje felmennem.-támaszkodtam két karomra, s felültem.

-Igen.-bólintott, majd miután nyújtóztam egyet a kezét felém nyújtotta. Kezet fogtunk. KEZET FOGTUNK. Mi a fenét jelent ez?-kérdeztem magamban de ahhoz már nem volt merszem, hogy lelki kérdéseimnek hangot is adjak. Csak egy halvány mosollyal jeleztem meglepődöttségemet, majd egyszerre indultunk el a lépcsők felé. Csendben haladtunk végig a lépcsőn, én elöl, ő mögöttem.

-Akkor jó éjt. –állt meg szobája ajtaja előtt. Mégegyszer végigmért, majd megse várta a válaszom, bement.

-Jó éjt. – suttogtam immáron magamban. Furcsa egy srác. Mintha maga se tudná mit csinál.

Nem éreztem szükségét  a fürdésnek, meg hát alig mozogtam valamit, esélyem sem volt megizzadni, de mégis az első utam a kádhoz vezetett. A hatalmas –szerintem hat személyes- kád a zuhanyfülke mellett helyezkedett el, közvetlen a sarokban. Felnyitottam a csapot, s percek alatt a forró víz párája belepte a fürdőt. Ruháimat a földre dobálva szálltam a szinte csurig töltött kád habos vizébe. Mikor lábam először érintette a vizet, halkan felszisszentem, de fogaim összeszorítva szálltam bele, nem törődve semmilyen fájdalommal. Szeretem a forró vizet.

Nem tudom mi, talán a vacsora, talán az előbbi beszélgetés, vagy csak a forró víz, de valami beindította az agyam. Kattogni, sőt zakatolni kezdett ahogy ott áztattam magam.

Kérdések. Rengeteg kérdés és mind a figyelmemért küzdött. A víz alá merülök előlük. A hajam nagy része az arcomba sodródik, s a forró víz szinte csípi a szemem. Megpróbálok elbújni, rejtőzködni, de valahogy a víz alá is beszivárognak: -Miért vagy itt? Psszt! Ne figyelj oda!

-Mit akar veled?  Nem számít. Csitt!

-Hogyan szerzed meg a pénzét ha azt semtudod mi a terve veled? Hagyj már békén!-üvöltöttem magamban, s levegőért kapkodva ültem fel a víz alól. Keresve néztem körül, majd miután tisztáztam magamban, senki sincs körülöttem végleg elkönyveltem, megbolondultam. A saját belső hangommal vitatkozom. Lássuk be ez nem épp nevezhető normális dolognak.

Miután kiszálltam, és megtörölköztem a szekrény elé indultam, hogy pizsamát keressek. Nem tehetem meg megint, hogy meztelenül aludjak. Egy fehér, virágmintás nyanyapizsamát –olyat,a mi olyan bő, hogy háromszor beleférek- találtam csak. Nem voltam valami szexi látvány, de igazából senki se látott, szóval nem is izgultam. Bekuckóztam a takaróm alá, s néhány percnyi plafonbámulás után elnyomott az álom.

***

-Jó reggelt!-hallottam egy hangot.

-Neked is.-nyögtem, miközben pilláim a temérdeknyi napfény ellen küzdöttek.

-Mihez van ma kedved?-húzta szét a függönyöket, s én csak mosolyogva bámultam rá.

-Mihez is?-kérdeztem a tegnap esti belső hangot, ami mily meglepő nem válaszolt. Hisz persze, amikor kussolnia kéne akkor nem hagy békén, amikor meg segítségre lenne szükségem...

-Mondjuk először mit szólnál egy finom reggelihez?-szólt hozzám újra mikor észrevettem, hogy erőteljesen próbálom felébreszteni belső hangomat, némi segítség miatt.

-Jól hangzik.-ráztam meg a hajam.

-Lent várlak.-mondta majd kiment.

Nem tétlenkedtem hát. Ruhát húztam, hajam copfba raktam, s letrappoltam a lépcsőn. Isteni illatok szálltak a levegőben. A konyha ajtó előtt megtorpantam, kifújtam a levegőm, és megpróbáltam nem lihegni, mint egy ló. Hajam kicsit megigazítottam, beléptem. Mosolyom azonnal lekonyult, mikor a sütő felé tekintve egy magas barna hajú lányt vettem észre.

-Itt vagyok!-telegetett kezével a sarokból, én pedig elindultam felé, mindeközben szúrós tekintetem a lányon tartottam. Vajon van még egy lány akit fogva tart? Talán nem csak én vagyok az egyetlen? Mi van ha csak az első napokban bánik ilyen szépen velem. Aztán ha megun én is csak reggelit fogok sütni, míg ő az új foglyával enyeleg.

-Szia.-ültem le vele szembe.

-Jó reggelt. Hogy aludtál?

-Jól...-elkezdtem játszani a villámmal, és próbáltam kerülni a szemkontaktust.

-A reggelije Uram.-hozta oda a rántottát és a kenyeret a lány az asztalunk közepére.

-Köszönöm Amy.-nézett rá mosolyogva.-Milyen udvariatlan is vagyok. Amy ő itt Patricia, Patricia ő itt Amy.

-Szia!-nyújtotta felém a kezét.

-Szia neked is.-fogtam vele kezet. Nem fogtam fel a helyzetet. Tegnap még azt hittem egyedül él. Ha az elraboltja lenne nem bánna így vele, szóval biztos valami rokona, vagy a barátnője? Atya ég mibe csöppentem. Mond el ki ez! Mond már el!-kérleltem magamban.

-Nos akkor jó étvágyat.-kezdte el szétosztani a rántottát. Egy adag nekem, egy adag neki. Amy nem kap? Nem értem! Hé, te itt! Velem szemben! Áruld már el ki ez itt!-ordítoztam magamban.

Eközben Amy szépen lassan elhagyta a konyhát.

-Khmm.-krákogtam hátha eszébe jut, hogy valamit rohadtul el felejtett.

-Valami gond van?-nézett rám boci szemekkel.

-Ki ez az Amy?-böktem ki végre.

-Csak a bejárónőm...-csóválta a fejét.

„Bejárónő“? Egyeseknek nagyon jól megy. De lehet ez még nekem is jól jön!

A reggelit szinte teljes csöndben fogyasztottuk el. Volt egy olyan érzésem, hogy csalódott bennem, vagy hogy másra számított. Mondjuk ezt az egész ittlétemet még nem mindig értem. Nincs benne semmi logika. Ha összevetem mindazt ami köztünk történt egy nagy nulla jön ki. Hisz az egész úgy kezdődött, hogy miközben ő szakított a barátnőjével egy sikátorban, én végighallgattam őket, aztán otthagyott ridegen. Másnap is láttam a boltnál, de akkor is úgy viselkedett mint aki nem is lát engem. Mintha csak egy kupac szemét mellett sétált volna el. Hát akkor hova ez a csuda nagy érdeklődés? A másik nagy kérdés bennem az volt, hogy mégis honnan tudja a nevem. Nem emlékszem hogy bemutatkoztam volna, de ahogy már említettem, olyan érzésem volt, mintha ismerném, de mégse. Aztán ez a mostani fene nagy törődés. Mi baja ennek a srácnak? Vagy a gazdagoknak van egy olyan hobbijuk, hogy ártatlanokat karolnak fel az utcáról? S mindezek tudatában nem lebegett más előttem csak egy böhömnagy kérdőjel.

-Nos, akkor mihez lenne ma kedved?-kérdezte mikor végzett a reggelijével.

-Kedvem? Hát nem tudom. Mi a választék?

-Amit csak szeretnél.

-Pihennék egyet.-hajtottam le a fejem.

-Ahogy akarod. Egyedül, vagy csatlakozhatok?

-Egyedül, ha nem bántlak meg.

-Nem, dehogy. Ahogy csak szeretnéd.Esetleg elmenjek itthonról?

-Ha dolgod van, menj nyugodtan.

-Rendben.-mondta majd felállt, és otthagyott. Ahogy észrevettem megint csalódott. Mikor kiment Amy slattyogott be. Leszedte a piszkos tányérokat, majd nekiállt a mosogatásnak.

-Köszönöm a reggelit! Nagyon ízletes volt.-szóltam hozzá miközben kimentem. Meg sem rezzent, meg sem fordult, mégcsak meg se mordult. Mintha ott se lennék, és mintha semmit sem szóltam volna mosogatott tovább. Azon gondolkoztam a lépcsőn felfele menet, hogy vajon megtiltotta neki hogy hozzám szóljon, vagy hogy egyáltalán rám nézzen? Fura ez a helyzet.

Elsétálva a szobája ajtaja előtt kíváncsiság fogott el vajon most mit csinálhat bent? Vajon min töri a fejét? Kisebb kísértés húzta kezeim a kilincse felé, de hála égnek időben észbe kaptam és fejem csóválva vágtattam be szobámba. Az ajtóm hatalmasat szólt mögöttem mikor bevágtam.

Hülye! Hülye! Hülye!-mondogattam magamban az ágyamon elterülve.-Mi a fenét hittél? Berontasz hozzá? Aztán meg? Semmi terved csajszi!

S akkor ahogy ott kiabáltam magammal, rájöttem, igazam van. Semmi tervem. Hisz azért vagyok itt. Pénzhez kell jutnom minél sürgősebben. Na de hogy? Vázoljam csak a helyzetet. Itt egy srác, fiatal és piszok gazdag. De miért is ilyen gazdag? Basszus, azt se tudom honnan ez a fene nagy gazdagsága. Na de nem ez most a fő kérdés. Hanem ez hogy abból a sok pénzéből hogyan csenek párat magamhoz. Nem állhatok elé, hogy adjon kölcsön. Hiába agyalok ezt legális módon nem fogom tudni elintézni...

Mikor már vagy két órája bámultam a plafont, és vagy húszezer lehetőség lepörgettem a fejemben elgémberedett testtel sétáltam az ablak felé. Kell egy terv! Egy olyan ami nem drasztikus, de mégis hatásos. Nem kevés pénzről van szó.

Ez nem fog menni. Kuporodtam le az ágy mellé a földre. Nem volt már kényelmes az ágy sem. Nem fog menni, egyedül nem. Ehhez Alexre lesz szükségem.